Saturday, February 7, 2015

Tárgyleírások - Japán művtöri

Sziasztok!

Íme itt vagyok a - kicsit megkésett, de remélem azért nem veszitek le a fejem - művtöri tárgyleírással. Túléltem a vizsgaidőszakot is, úgyhogy most az elkövetkező pár napban hipp-hopp bepótolom, ami a vizsgaidőszak alatt és miatt elmaradt. ^^

Óra: Ókori és keleti művészettörténet I.
Oktató: Strausz Janka
Kód: BAA 0610
Időpont: Kedd, 10:00-12:00
Terem: Díszterem

Azt hiszem némi magyarázatra szorul a bejegyzés címe, és maga az óra címe. Legalábbis a kettő közötti különbség biztosan. :D Igazából az óra ókori és keleti művtöri néven fut a Neptunban is és a mintatantervben is, mégis azért becézzük japán művtörinek a szakon, mert a japán művészettörténet korszakain megyünk végig, a Joumon-kortól a Kamakura-korig az első félévben. Ez kb. az i.e. III. századtól az i.sz. 1333-ig terjedő időszakot öleli fel.

A tanárnő szerintem nagyon kedves volt, függetlenül attól, hogy már az első órán, szeptember 16-án azzal nyitotta a félévet, hogy ne kérdezzük mi lesz a vizsgában, mert még Ő sem tudja (erről majd egy külön posztban, csöppecskét később beszámolok). Aztán volt egy olyan kis "bökkenő", hogy tanárnő kicsit gyors tempóban haladt a diákkal, ezért mi nagyon kicsit lemaradtunk a jegyzeteléssel.

Ezek után pedig végül megengedte, hogy a diákat lefotózzuk, amit én is, sok más szaktársammal együtt ki is használtam, és otthon szépen nyugis körülmények között átírtam a jegyzetlapjaimra, azokat meg szépen lefűztem a gyűrűs könyvembe. És emellett még olvasgattam Itou Nobuo Japán művészet című könyvét is, ami nagyon hasznosnak bizonyult, ugyanis úgy vettem észre, az órai diákban volt itt-ott egy-két pontatlanság.
Amennyiben fáj a fogatok a könyvre, javaslom antikváriumokban, esetleg aukciós oldalon (OLX, Vatera, stb.) kutassátok fel, mert a könyv a '80-as években került kiadásra, szóval elég régi már. Én is OLX-en találtam rá, egy szintén japán szakos lánytól vettem, aki a...
Károlin végzett, úgy ám. ^^

Viszont a diákon fellelhető egy-két pontatlanságtól eltekintve én tényleg élveztem az órákat, elsősorban azért, mert oda-vissza vagyok a japán művészetért (is). Az eleje mondjuk kissé száraz volt, mert a zsinórminták nem igazán keltették fel az érdeklődésem (ez alól mondjuk kivételt képeznek az Ise- és Izumo-szentélyekről szóló részek), de valahogy a Kofun-kortól kezdődött az a szakasz, amikor igazán figyeltem órákon.

Maga az óra egyébként úgy épült fel, hogy az óra első felében szépen átvettük az anyagot, aztán nagyjából az utolsó fél órában az anyaghoz kapcsolódó videókat néztünk. Na meg az sem maradhatott el, hogy az óra első pár percében az előző órán vett anyagot kicsit át ne ismételjük.
A videók többnyire az órákon vett szentélyekről, szobrokról szóltak, aztán később már arról is, hogy hogyan készült el egy japán stílusú páncél. Mikor a legelső ilyen videót levetítette a tanárnő magamban felvisítottam, ugyanis ezek a videók valamikor - nem tudom van-e még, de gyanítom, hogy már nincs - az NHK TV (a japán nemzeti TV, online is nézhető egyébként) egyik műsorának, a Begin Japanology-nak a részei voltak. Régebben nagyon szerettem, így tiszta nosztalgiával töltött el az órának ezen része. Meg kicsit büszke is voltam magamra, hogy "Háhá, én ezeket már rééég láttam, nekem nem tudsz újat mutatni".

Persze voltak olyan órák, ahol a terem első pár sorában figyeltünk csak, hátul pedig akkora zaj volt, hogy majdnem a saját gondolataimat sem hallottam. De az ilyen általában megesik, ha közel 100 ember van egyszerre a teremben.

Illetve volt szerencsénk egy kifejezetten laza órához is, amikor csak videókat néztünk. Ez is csak a véletlen műve volt, de jó volt olyan dolgokról is viszontlátni a videókat, amik amúgy nem kötődnek annyira szorosan a japán művészettörténethez.
Ilyen volt például az, mikor az egyik videóban azt láttuk, hogyan tolják le a házak tetejéről a havat. Ugyanebben a videóban fedeztem fel Anna channal és Évi channal az InuYasha egyik betétdalát is (még zsenge japános palánta voltam, mikor az InuYasha rendszeresen ment. Úgy jó 10 éve, kb.), és mikor rájöttünk, hogy miért volt annyira ismerős, csendesen örömködtünk egy sort a harmadik sorban, mielőtt a tanárnő ránk szólna.

Strausz tanárnő még félévkezdésnél elmondta, hogy Ő bizony-bizony nézi, hogy ki volt ott minden órán. Szóval katalógus, annak ellenére, hogy "előadásra nem mindig kell bemenni" volt. Emellett a tanárnő azt is kijelentette, hogy akit nem lát az órán, az vizsgán ne nagyon számítson jó jegyre. És ez a "nézi, hogy ki volt bent órán", megnyilvánult abban is, hogy valamikor az utolsó órák környékén olyan katalógust íratott velünk, amibe bele kellett írni, hogy ki hányszor hiányzott, vagy minden órán bent volt-e.

Igazából én személy szerint félév végére megkedveltem, bár volt egy elég durva mondása vizsgán (de erről bővebben majd az arról szóló posztban), és kicsit sajnálom, hogy a Művtöri II.-t már nem Ő fogja nekünk tartani.

No comments:

Post a Comment