Sziasztok!
Mint azt az előző posztban említettem, a vallások vizsga- és tárgyleírására kicsit több időt szántam. Illetve kicsit rendhagyó módon is fogok róla írni. Ennek a - nevezzük így - hibrid bejegyzésnek pedig az az apropója, hogy a Távol-keleti vallások folytatását már más tanár tartja nekünk ebben a félévben, és ezt egyfajta búcsú tárgyleírásnak szántam Nemeshegyi tanár úr órájától.
Szóval öveket becsatolni, mert maratoni bejegyzésre számíthattok.
Óra: Távol-keleti vallások
Oktató: Dr. Nemeshegyi Péter
Kód: BJP 1110
Időpont: Hétfő, 10:00-12:00
Terem: Díszterem
Még az első hétről szóló bejegyzésemben említettem, hogy Nemeshegyi tanár úr bizony a maga 92 évével még egyetemen tanít. Illetve helyesebb, ha - sajnos - múlt időben beszélek az órájáról. Ez pedig azért van, mert mi voltunk az utolsó évfolyam, akiknek a Távol-keleti vallások órát Ő tartotta. Nagyon kedves és aranyos bácsika, imádtam beülni az óráira, valóságos életérzés volt ott ülni és hallgatni. :)) A félév végén azonban mégis úgy döntött, több évfolyamot már nem vállal.
Nemeshegyi tanár úr jezsuita szerzetes, közel 40 évet élt Japánban, így amellett, hogy csodásan leadta az anyagot óráról órára sok-sok vele megtörtént dologról hallottunk. Pont ezért éreztem azt a félév során, hogy lényegesen emberközelibbé tudta tenni még egy "laikusnak" is az órát, mert nem a fogalmazzunk úgy, száraz tényeket közölte, és nem is akart ránk erőltetni semmit sem.
Igazából a többiek részéről nem tudok nyilatkozni, viszont én a sok-sok érdekes történettől amit mesélt, és amilyen szépen beleszőtte az anyagba, nem mindig tudtam elvonatkoztatni, hogy "jó, akkor ez most az anyaghoz tartozik, ez meg a szemléltetés", és gyakran megesett velem, hogy jegyzeteltem egy darabig, aztán inkább feladtam, mert élvezetesebb volt figyelni a Tanár úrra, semmint azon görcsölni, hogy értelmes jegyzetet eszkábáljak. Meg amúgy is, mire leírtam egy értelmes mondatot, már három újabb érdekes is elhangzott, és 180°-os szemtengelyferdülést kaptam, azzal a motivációval, hogy mégis hol maradtam le, miről maradtam le. Amikor pedig már úgy ültem be órára, hogy én most nem jegyzetelek, csak figyelek, sokkal több dolog ragadt meg bennem, mint máskor.
Tanár úr egyébként még a félév elején megadta azokat a tételeket, amiket később a vizsgán kérdezett. Ezek pedig India vallásai, a taoizmus, a konfucianizmus, az iszlám, a tibeti és kínai buddhizmus, és a buddhizmus voltak. A tételeket elvileg a tanszéki ügyintézőnktől kérhettük el, ugyanakkor a felsőbb éveseink voltak olyan kedvesek-aranyosak, hogy nem kellett külön köröket futni, hanem a Facebookos csoportunkból letölthettük őket, és nem volt más dolgunk, csak tanulni.
Noha az első órán (mikor olyan lényegi infók hangzottak el, mint "a tételeket majd Marika nénitől [tanszéki ügyintézőnk - a szerk.] kérhetitek el") még alig lehetett elférni a teremben, annyian voltunk, a későbbiekben már volt egy-két olyan óra, mikor nem volt bent az egész évfolyam.
Nemeshegyi tanár úr óráján nem volt katalógus. (Szemben a mostani Japán vallástörivel, ami háááát... Majd az arról szóló bejegyzésben bővebben kifejtem.) Ezzel szemben viszont megjegyezte, hogy ki az, aki bent volt az óráin, és ki lógta el őket. ;) Anno vizsgán az előttem felelő fiúnak még meg is mondta, mikor a jegyről volt szó, hogy "Hát fiacskám Téged nem igazán láttalak az órákon...", és ez kissé lerontotta a jegyét. Úgyhogy abból csak előnyünk volt, ha bementünk órára, és végighallgattuk a Tanár urat.
Tényleg imádtam az óráit, és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. És vérzik utána a szívem, hogy már nem tanít... T^T
Ezzel át is térnék a vizsgára. Szóbeli vizsga volt, a már fent említett tételekből. Egy ember átlagosan 15-20 percig volt bent felelni, ez alatt az idő alatt pedig a két másik emberke akik bent voltak megírták a feleletük vázlatát. Szóval kb. olyan volt, mint az érettségi szóbeli része.
Azt, hogy vázlatot készít, vagy komplett szöveget ír, mindenki maga döntötte el. Én inkább A-tól Z-ig megtanultam az összes tételt kívülről, és szóról szóra leírtam, ha már ez vált be érettségikor is. ^^
Január 20-ára vettem fel a vizsgát, mivel nem akartam februárra tenni, ami már keményen belelógott az UV-hétbe (ki tudja, lehet, hogy láttam előre az Írásokkal történt kudarcom). Előző este gyanútlanul tanultam, meg még reggel is tök nyugisan ébredtem fel, bele sem gondoltam, hogy mire felérek Pestre elmehet a hangom (pont a vizsga előtt természetesen, Murphy), vagy mire hazaérek belázasodom. ^^" (Bíztam abban, hogy 22-re és 23-ra elmúlik, és nem kell az Educatio-t hang nélkül végigcsinálnom, nem jött össze. Akikkel ott összefutottam és a japán szak iránt érdeklődtek: még egyszer bocsánatot szeretnék kérni Tőletek, hogy olyan szörnyűséges állapotban voltam akkor.)
Úgyhogy még a vizsga előtt feltankoltam magam egy dobozka citromos Strepsils-szel, vészhelyzet esetére. Mikor beértem a suliba - ha még emlékezetem nem csal - Anna chanék már ott voltak, így őt támadtam le, hogy nem vagyok-e esetlegesen lázas. Ezúton is bocsi érte Anna. ^^
Míg vártunk arra, hogy sorra kerüljünk Évi channal, Hanaékkal meg Flórival [Flóra, csak így becézzük - a szerk.] azon szurkoltunk, hogy mindenki azt húzza amit akar. Évi az iszlámot akarta, Flóri és én pedig a taoizmust akartuk nagyon, mert az olyan szimpatikus rövidke volt. Bár úgy voltam a dologgal, hogy tökmindegy, csak ne India vallásai legyen, mert abból nem éreztem olyan felkészültnek magam.
Végül, miután Évi után beslisszoltam a vizsgaterembe (valójában nem slisszantam utána, megvártam, míg az előző felelő kijött), és kihúztam az iszlámot (Évi India vallásait húzta), kicsit megkönnyebbültem, hiszen nem volt nehéz tétel. A feleletem közben azért (ekkor már legalább 7 Strepsils után voltam) igyekeztem minél hangosabban beszélni (tanár úr kicsit nagyot hallott, már a korából adódóan is), hogy megértsen, de így is szerintem percenként krahácsoltam, meg köszörültem a torkom, hogy hangom legyen. Talán pont ezért volt az, hogy Tanár úr itt-ott belebóbiskolt a feleletembe. ^^"
A feleletem végén Tanár úr mindössze annyit kérdezett egy empatikus mosoly kíséretében, hogy "Meg vagy fázva?", beszéltünk még kicsit Gül babáról (a tétel kapcsán), aztán pedig beírta az ötösöm, és mehettem is.
Ebben a bejegyzésben szerintem legalább harmadjára írom le, de nagyon hiányzik, és fog is hiányozni Nemeshegyi tanár úr, ugyanakkor köszönöm azt a felejthetetlen élményt, amiben részem volt, hiszen Ő tanított. ^^
A következő bejegyzés már erről a félévről fog szólni remélhetőleg, de valószínű megelőzi majd egy félévi átlagösszegező bejegyzésecske is, de az tényleg rövid lesz.Tele lesz tömérdek számmal. Nesze Neked diszkalkulia, haha :DD
Nemeshegyi tanár úr jezsuita szerzetes, közel 40 évet élt Japánban, így amellett, hogy csodásan leadta az anyagot óráról órára sok-sok vele megtörtént dologról hallottunk. Pont ezért éreztem azt a félév során, hogy lényegesen emberközelibbé tudta tenni még egy "laikusnak" is az órát, mert nem a fogalmazzunk úgy, száraz tényeket közölte, és nem is akart ránk erőltetni semmit sem.
Igazából a többiek részéről nem tudok nyilatkozni, viszont én a sok-sok érdekes történettől amit mesélt, és amilyen szépen beleszőtte az anyagba, nem mindig tudtam elvonatkoztatni, hogy "jó, akkor ez most az anyaghoz tartozik, ez meg a szemléltetés", és gyakran megesett velem, hogy jegyzeteltem egy darabig, aztán inkább feladtam, mert élvezetesebb volt figyelni a Tanár úrra, semmint azon görcsölni, hogy értelmes jegyzetet eszkábáljak. Meg amúgy is, mire leírtam egy értelmes mondatot, már három újabb érdekes is elhangzott, és 180°-os szemtengelyferdülést kaptam, azzal a motivációval, hogy mégis hol maradtam le, miről maradtam le. Amikor pedig már úgy ültem be órára, hogy én most nem jegyzetelek, csak figyelek, sokkal több dolog ragadt meg bennem, mint máskor.
Tanár úr egyébként még a félév elején megadta azokat a tételeket, amiket később a vizsgán kérdezett. Ezek pedig India vallásai, a taoizmus, a konfucianizmus, az iszlám, a tibeti és kínai buddhizmus, és a buddhizmus voltak. A tételeket elvileg a tanszéki ügyintézőnktől kérhettük el, ugyanakkor a felsőbb éveseink voltak olyan kedvesek-aranyosak, hogy nem kellett külön köröket futni, hanem a Facebookos csoportunkból letölthettük őket, és nem volt más dolgunk, csak tanulni.
Noha az első órán (mikor olyan lényegi infók hangzottak el, mint "a tételeket majd Marika nénitől [tanszéki ügyintézőnk - a szerk.] kérhetitek el") még alig lehetett elférni a teremben, annyian voltunk, a későbbiekben már volt egy-két olyan óra, mikor nem volt bent az egész évfolyam.
Nemeshegyi tanár úr óráján nem volt katalógus. (
Tényleg imádtam az óráit, és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. És vérzik utána a szívem, hogy már nem tanít... T^T
Ezzel át is térnék a vizsgára. Szóbeli vizsga volt, a már fent említett tételekből. Egy ember átlagosan 15-20 percig volt bent felelni, ez alatt az idő alatt pedig a két másik emberke akik bent voltak megírták a feleletük vázlatát. Szóval kb. olyan volt, mint az érettségi szóbeli része.
Azt, hogy vázlatot készít, vagy komplett szöveget ír, mindenki maga döntötte el. Én inkább A-tól Z-ig megtanultam az összes tételt kívülről, és szóról szóra leírtam, ha már ez vált be érettségikor is. ^^
Január 20-ára vettem fel a vizsgát, mivel nem akartam februárra tenni, ami már keményen belelógott az UV-hétbe (ki tudja, lehet, hogy láttam előre az Írásokkal történt kudarcom). Előző este gyanútlanul tanultam, meg még reggel is tök nyugisan ébredtem fel, bele sem gondoltam, hogy mire felérek Pestre elmehet a hangom (pont a vizsga előtt természetesen, Murphy), vagy mire hazaérek belázasodom. ^^" (Bíztam abban, hogy 22-re és 23-ra elmúlik, és nem kell az Educatio-t hang nélkül végigcsinálnom, nem jött össze. Akikkel ott összefutottam és a japán szak iránt érdeklődtek: még egyszer bocsánatot szeretnék kérni Tőletek, hogy olyan szörnyűséges állapotban voltam akkor.)
Úgyhogy még a vizsga előtt feltankoltam magam egy dobozka citromos Strepsils-szel, vészhelyzet esetére. Mikor beértem a suliba - ha még emlékezetem nem csal - Anna chanék már ott voltak, így őt támadtam le, hogy nem vagyok-e esetlegesen lázas. Ezúton is bocsi érte Anna. ^^
Míg vártunk arra, hogy sorra kerüljünk Évi channal, Hanaékkal meg Flórival [Flóra, csak így becézzük - a szerk.] azon szurkoltunk, hogy mindenki azt húzza amit akar. Évi az iszlámot akarta, Flóri és én pedig a taoizmust akartuk nagyon, mert az olyan szimpatikus rövidke volt. Bár úgy voltam a dologgal, hogy tökmindegy, csak ne India vallásai legyen, mert abból nem éreztem olyan felkészültnek magam.
Végül, miután Évi után beslisszoltam a vizsgaterembe (valójában nem slisszantam utána, megvártam, míg az előző felelő kijött), és kihúztam az iszlámot (Évi India vallásait húzta), kicsit megkönnyebbültem, hiszen nem volt nehéz tétel. A feleletem közben azért (ekkor már legalább 7 Strepsils után voltam) igyekeztem minél hangosabban beszélni (tanár úr kicsit nagyot hallott, már a korából adódóan is), hogy megértsen, de így is szerintem percenként krahácsoltam, meg köszörültem a torkom, hogy hangom legyen. Talán pont ezért volt az, hogy Tanár úr itt-ott belebóbiskolt a feleletembe. ^^"
A feleletem végén Tanár úr mindössze annyit kérdezett egy empatikus mosoly kíséretében, hogy "Meg vagy fázva?", beszéltünk még kicsit Gül babáról (a tétel kapcsán), aztán pedig beírta az ötösöm, és mehettem is.
Ebben a bejegyzésben szerintem legalább harmadjára írom le, de nagyon hiányzik, és fog is hiányozni Nemeshegyi tanár úr, ugyanakkor köszönöm azt a felejthetetlen élményt, amiben részem volt, hiszen Ő tanított. ^^
A következő bejegyzés már erről a félévről fog szólni remélhetőleg, de valószínű megelőzi majd egy félévi átlagösszegező bejegyzésecske is, de az tényleg rövid lesz.
No comments:
Post a Comment