Szótárgép, a nélkülözhetetlen társ 1. rész - A kezdetek

Sziasztok!

Ide is elérkeztem végre, a néhányotoknak már annyit ígérgetett bejegyzéshez. 

A címet rögtön meg is cáfolnám, mert nem kötelező pont szótárgépet beszerezni, tökéletesen megfelelnek fordítói specen az Androidos és iOS-es szótárappok, a szótároldalak, mint a jisho.org, vagy a nemrég megjelent Magyar-japán nagyszótár - ez utóbbit viszont lehet, hogy ésszerűbb csak ZH-k idején behurcolászni, semmint minden egyes fordítós órára.

De mi a fene az a szótárgép?!

A szótárgép tulajdonképpen olyan japánoknak készült, akik például angolul akarnak megtanulni. Az angolon kívül elképzelhető még francia, olasz, orosz, spanyol, kínai és koreai variáns is. Vagy ezek keveréke. Mert bizony, van olyan is ami három nyelven tud egyszerre.

A nyelvtanítás és szótár mivolta mellett - az enyém például - tud klasszikus zenéket lejátszani (na jó, egy pici részletüket legalábbis), találhatók benne világirodalmi és japán irodalmi művek is. Mikor szembejött velem a Taketori Monogatari enyhén meglepődtem.

Egy szótárgép kétféle lehet: olyan, aminek van touchpadje és tud vele a mezei japanológus tanonc kanjit keresni, meg van olyan, amihez nincs touchpad. Előbbi a praktikusabb, de tény, hogy egy csöppet もっとお金がかかる. Mármint, a másikhoz képest egy egészen picikét többe kerül.

A szótárgépeket talán a legkönnyebb úgy elképzelni, mint multifunkciós enciklopédiákat, azt hiszem. Általában (egy olyannak, ami az enyémmel egy szinten áll) 150 szótár anyaga van meg, és erre még ráfejelnek egy kis plusz angol tanítással, egy kis utazási segítséggel (legalább köszönni tudj kínaiul, ha már Kínában jársz, na. Vagy thaiul, ha Thaiföldön.), vagy éppen a fentebb már említett irodalmi és zenei művek meglétével. Sőt, micro SD kártyával bővíthető a memóriája is, amire azt rak rá az ember amit csak szeretne.

És akkor ez mégis hogy pattant ki a fejemből?

Még anno, mikor felvettek a Károlira a Senseiem ültetett bogarat a fülembe, mondván "Aki olyan komolyan akar foglalkozni Japánnal, mint Anna chan, annak nem árt, ha egyszer lesz". Úgyhogy azt mondtam, fordítói specre beszerzek egyet, mert hát nehogymár szótárgép nélkül essek neki. Neem, igazából az oka az volt, hogy egyszerűbb így keresgélni, mint appokon. Nekem legalábbis.

Eredetileg olyat szerettem volna, mint amilyen Senseinek is van, egy SHARP-ot, de arról a fellelhető információmennyiség meglehetősen csekély volt. Így fogtam magam, egy szép napon beültem a denshi-jisho.com elé, és azt mondtam, addig innen fel nem állok, míg nem találom meg azt, ami nekem megfelelő lenne. Ez az "addig fel nem állok, míg meg nem..." kb. egy évig tartott, na nem folyamatában. Nem növesztettem hosszú ősz szakállat sem, öreg bölcs pedig főleg nem lettem (na jó, ez rossz vicc volt...). Próbáltam minél jobban körbejárni a dolgot (tipikus japán szakos, ehh), számtalanszor újraolvastam Sedna japános blogjának erre vonatkozó részeit, háromszor meggondoltam, hogy kell-e ez nekem (Há' hogy a fenébe ne?!), és osztottam-szoroztam, hogy mégis vajon melyik vagy milyen lenne a legjobb. Egyáltalán, hogy lenne jó rendelni? "Mert én használtat nem, attól félek!"

Számtalanszor kaptam szótárgépes hirdetéseket magyar aukciós oldalakról is a barátnőim révén, hátha érdekelne, amit ezúton is köszönök Nekik! <3

Végül az egy éves morfondírozás és jó pár Sensei-jel erről folytatott beszélgetés után 5 szempontra szűkítettem le a listámat, amit figyelembe vettem a rendelésnél:

• Legyen touchpadje, és tudjak vele kanjira is keresni, ha az olvasatot nem tudnám
• A szótár nyelve (kétnyelvű, háromnyelvű, és lehetőleg meg is értsem)
• A szótár szintje (középhaladó, professzionális, kezdő, általános iskolás, stb.)
• A szótár tartalma, azaz hogy mennyi szótár kapott helyet azon a csinos kis kütyün
• És nem utolsó sorban az ár

És így esett a választásom egy Casio-ra, pontosabban A Casio-ra, amivel már lassan egy éve boldogítjuk egymást, és próbálunk összeszokni. "Ő" próbálja megszokni, hogy szadizom, én meg igyekszem kiismerni, hogy mi merre található benne, és mit hogy szeret. Akkor tud igazán morci lenni, mikor nem helyes vonássorrenddel írok valamit. Én meg akkor, mikor egy totál más kanjira gondol, és hiába írom be négyszer minimum azt, amire nekem lenne szükségem, rám erőlteti az akaratát, hogy nem, én azt akarom keresni amit Ő odadob elém.

Folytatása következik...